Ping és beacon

Ilyen címmel a félreértések felé vezető utat kövezem ki. Eleve nem magyar szavak, amik nem is félreértéshez, hanem hazánk szülöttei között egyenesen értetlenséghez vezetnek, noha bizonyos idegen szavak a népesség anyanyelvétől függetlenül, széles körben ismertek. Mi az, hogy ismertek? Nagy igyekezettel használják őket, lassan elfelejtve magyar megfelelőiket. Halovány angol tudás mellett is félreérthető azonban a beacon, mint ahogy enyhe diszlexia hatása alatt velem is megesett, hogy elsőre a húsos szalonna jelentést kötöttem hozzá, ami megint egyenes út a félreértés felé.

Miért hibázok ekkorát, és miért használok idegen szavakat csökönyösen? Azért, mert a technika fejlődésével gyorsabban elterjedtek és beépültek a tudatba, mintsem bárki szükségét érezte volna kigondolni az IT területén használatos angol szakszavak megfelelőit saját nyelvén. Így jártunk mi, magyarok is.

Nem beszélek angolul, de a ping elmélyültebb tudás nélkül is könnyen kap jelentést, mert hangutánzó szó. Olyan, akár a fütty a magyarban. Eredetileg a víz alatti tárgyak észlelésére kibocsátott rövid hangimpulzust hívták így. Aztán az internet megjelenésével a távoli számítógépek felderítésére használt módszer is ezt az elnevezést kapta. Meghonosodott a magyar nyelvben, az IP-címet pingelni kifejezés elfogadottá vált.

A beacon IT-beli szerepét csak szakmabeliek ismerik, és ebből arra következtetek, hogy nem épült be a magyarba úgy, mint a ping. Etimológiáját tekintve germán eredetű szó, aminek köze lehet a tűzhöz, amin a régiek sütöttek-főztek. A sütni ige német megfelelője ma is hasonlatos: backen. Tüzet gyújtva jelzéseket továbbíthattak nagy távolságokra, és véleményem szerint ebből származik a manapság életjel értelemben is használt szó, ami mellett a szótárban jelzőfény, jeladó, világítótorony jelentéseket találunk.

A pinggel kapcsolatfelvételt kezdeményezek a hálózaton, és választ csikarhatok ki a megcélzott címen elérhető eszközből. A válaszból vagy annak elmaradásából pedig levonom a következtetéseket. Más a beacon természete. Ezt a jelzést önként, ráhatás nélkül, viszonylag sűrűn bocsátja ki a magát hirdető hálózati eszköz, és ennek révén bárki észlelheti működését, készségét, és megfelelő protokollt alkalmazva csatlakozhat rá, igénybe veheti a felkínált szolgáltatást.
Az emberi társadalomban is felfedezhetők ezek a szokások. Működik a lakcímnyilvántartás, telefonkönyv, létezik cégér, házszám, telefonszám stb. A telefonszám hívható, a cím felkereshető. Amikor bekopogok valakihez, az már egy másik művelet. Bebocsátást kérek, és ez a login. Magyarul bejelentkezés, ami nem jelent egyet a belépéssel, hiszen ha nem tetszik a fizimiskám, akkor nem engednek be, de ha minden rendben van velem, akkor kitárul az ajtó.

Beacon a szomszéd lányra figyelve is észlelhető, akinek rálátok az ablakára. Rendes lány, mert nem húzza be a függönyt esténként – tudhatja, hogy többen is bámuljuk. Nincs interakció. Megelégszünk a róla visszaverődő fény kiértékelésével, ami mindenkihez eljut a környéken. Mivel rendes lány, esetében nem érvényes a korábbi állítás, ami szerint megfelelő protokollt alkalmazva bárki csatlakozhat rá. Inkább egy olyan routerhez mérhető, amiben bekapcsolták a MAC Filtert, tehát akárkinek nem ereszt le hágcsót az erkélyről. A szolgáltatás igénybevételét megelőzően a rendes lányokat pingelni kell, aminek számtalan emberi módját fejlesztették ki leleményes hímek. Szerelmes levelet csúsztatnak táskájába, ablakát kavicsokkal dobálják, az igazán igyekvő ifjak szerenádot adnak, a legrámenősebbek házasságot ígérnek – összességében udvarolnak. Elnyerve bizalmat, megteheted a következő lépést, és sikeres login után az erőforrások hozzáférhetővé válnak. Fiatalság, bolondság.

⚠️Vigyázat! A további gondolatok búskomorságot válthatnak ki a depresszióra hajlamos olvasóban.
Akiknek fiatalon állandó közelségét éreztük egykoron, azoktól öregedve lassan eltávolodunk. Gyerekeink felnőnek, ők is messzire kerülnek. Apadó társadalmi kapcsolataink pótlására új munkatársakat, szomszédokat és a miénkkel azonos érdeklődési körű embereket ismerünk meg. Van, aki macskát tart. Tovább öregedve alábbhagynak a feladatok, és a rengeteg ránk szakadó szabad idő megváltoztat. Egyre többet révedünk a múltba, és azok is eszünkbe jutnak, akikre régóta nem gondoltunk.
Nem járok temetésekre, de kortársaimtól egyre gyakrabban hallok rossz híreket. Sokan közülünk viszonylag fiatalon hagyják itt ezt az árnyékvilágot. Csak az emlékeik maradnak, pedig milyen jó is lenne együtt felidézni a régi balhékat. Olyanok is eszembe jutnak, akikkel nézeteltérésem támadt, vagy valamiért nem szívleltük egymást, de hirtelen és váratlan távozásukkal kicsit megsajnálom őket. Őket sajnálom, magam miatt meg bosszankodok, hogy miért nem fodítottam több gondot kapcsolatok ápolására. Holtakkal nem tudok mit kezdeni, ez az állapot meglehetősen végleges. Róluk lekéstem, de az élők még nem reménytelenek. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy így kezdem a beszélgetést a telefonban:
– Azért csörgettelek meg, mert kíváncsi voltam, hogy élsz-e még?
Lehet ennél szelídebben is fogalmazni.
– Rájöttem, hogy elfelejtettem a telefonszámodat.
– Akkor hogy tudtál mégis megcsörgetni?
– Megtaláltam a névjegyedet, és kíváncsi voltam, hogy van-e még a telefonszám mögött előfizető...
Goromba, nyers, pokróc, udvariatlan. Életkori sajátosság, de legalább őszinte. Miután egyre több temetés híre jut el hozzám a nálam fiatalabb korosztályból is, praktikusnak tűnik néha megpingelni kedves ismerőseimet. Jó tudni, hogy alkalmasint számíthatok-e rájuk, ha például a legújabb borokat kell kóstolni a borospincében. Kockázatos kísérlet, mert megesik olykor, hogy az érdeklődő telefonhívás során alakuló beszélgetés vezet rá a felismerésre, hogy az ismerős mégsem kedves.
– Szia! Mikor érsz rá diskurálni?
– Miről kéne beszélnünk? És egyáltalán miért kellene nekünk beszélgetnünk?
– Amikor összefutottunk az utcán, akkor barátságosan megadtad a telefonszámodat, de eszerint félreértettem valamit. Bocsánat, elnézést.
Járhatok így is, megvan ennek az érdeklődésnek a rizikója, de inkább essek pofára, minthogy lekéssek valakiről. Nem sikerül mindenkinek elnyernem a rokonszenvét. Léteznek aszimmetrikus viszonyok. Én sem kedvelek mindenkit azok közül, akik ragaszkodnának hozzám, és vannak azok, akik furcsa véletlenek folytán mindig akkor találnak meg, amikor valami gondjuk megoldásához kérnek segítséget. Kiskoromban rendkívül segítőkésznek mutatkoztam, talán ezekből az időkből táplálkoznak ezek a kérések, de egy ideje lerázom őket. Minél több időm jut magamra, annál kevésbé vagyok hajlandó ezt érdemtelenekre pazarolni, és ettől a felajánlott fizetség sem tántorít el. Ha a szükség úgy hozza, egyre jobb vagyok a goromba, nyers, pokróc, udvariatlan viselkedésben, ami mostanság számomra azért tűnik megengedhetőnek, mert már nem kell simulékony modorral eladnom magam. Az igazi barátság őszinte és érdek nélküli, akár a szeretet.

Becsöngettem egyszer egy elektronikus eszközök javításával foglalkozó szervizbe, aminek működését az utcáról jól látható tábla hirdeti. Jártam itt korábban, jó szakember. Terveztem már egy ideje, hogy a Bartók Rádióra hangolt készüléket (amit a retyón ülve szoktam hallgatni) megjavíttatom, mert a bekapcsolást követő néhány perc múlva elmegy a hangja – most jött el az ideje. Hosszas várakozás után sem hallom, hogy valaki a kapu felé csoszogna, de egyszer csak nyílik az ablak, és kidugja fejét egy idős néni. Mondom, mit akarok, erre a válasz:
– Meghalt.
– Nahát! – mondom részvétlenül, de mégiscsak hangot adva meglepődésemnek.
Ezzel elkéstem, korábban kellett volna észbekapnom. Azóta sem találtam élő szakembert, aki képes rádiót javítani. Ma már minden eldobható, vegyek újat – ez a javaslat. EcoPityu kivétel, de túl virtuális ahhoz, hogy átadhassam neki a nagyon is valóságos cuccot javításra.
Eltelt egy év is azóta, hogy a szervizbe becsöngettem, és már akkor javasoltam a néninek, hogy le kéne venni a táblát, mert így sokan fogják feleslegesen zavarni. A megváltozott körülmények ellenére a tábla még mindig csalogatja az ügyfeleket, ami egy hamis jelzés, hiszen a szolgáltatást nem lehet igénybe venni. A beacon megtévesztő, a ping válaszideje hosszú, a login sikertelen. Mi pedig nem tudunk arabusul, mégis arabusul beszélünk. Így válunk előbb-utóbb arabussá.