Talányos cím. Ha elírtam, akkor Arkhimédész ezzel akarta kimozdítani helyéről a világot, de ha valóban sörről szól a történet, akkor kérdések merülnek fel. Csigából készül, csiga ízesítésű, esetleg a nevét adta hozzá? Netán csigához való sör, francia gusztusnak megfelelően? Ez már majdnem stimmel, mert csigának való sörről van szó, ami nálunk most éppen az alábbi képen látható kakukktojás.

A nemzeti sörfigyelő szerint pocsék, de olcsó ital lóg ki a sorból. A felhasználás szándékát tekintve bármely fajta lehet csigasör, ha jó áron adják. Olyan ez, mint a napszámosok silány kapásbora, ami lőre vagy csiger néven is fut, és szintén nem a jó minőségéről híres. Nem szívesen kényeztetném az undorító és kártékony haslábúakat. A felhasználás célja durvának és erőszakosnak tűnhet, mert a sört csaliként használva a kártevők elpusztítására törekszem, mivel súlyos érdekellentét feszül köztünk, és nem lehet velük egyezkedni.

Elszántam magam a kerti eperültetvény védelmére, mert egyre aggasztóbb a kártétel. Puhatestűek ház nélküli, meztelen változata rejtőzik a területen, amiket napközben nincs esélyem elkapni, mert a kiszáradás ellen védekezve sötét, nedves helyeken lapulnak. Aztán éjszaka előbújva az eperből lakmároznak. Az a konfliktus forrása, hogy az érett gyümölcsöt szeretik, amire nekem is fáj a fogam. Amit előző nap nem szedek le, hogy finomabbra érjen, azt ezek a falánk csúszó-mászók éjszaka megcsócsálják. Bosszantásomra törekedve némelyik eperbe csak belekóstolnak, mintegy megjelölve, hogy "ezért még visszajövünk".

A csigák helyében nem hagynék nyomot magam után. Maradéktalanul fogyasztanám el a megkezdett gyümölcsöket, a szárát is lerágnám, és behúznám rejtekembe. Így eljárva nem lepleződnének le másnap, senki nem venné észre a látogatásuk nyomán fellépő hiányt, hiszen nem készül leltár minden szem eperről, és ellenőrzés sincs. Hanyagságuk folytán buknak le, ez okozza vesztüket.

Már kitaláltam, hogy lesben állok az éjszaka sötétjében, és várom az eperpusztítókat, de aztán olvastam néhány tudósítást sorstársaim sikeres kísérleteiről, és ezek közül a sörbe fullasztásos módszer átvétele mellett döntöttem. Nem akarok okosabb lenni senkinél, ezért egy az egyben a közzétett, bevált módszert alkalmazom. Földbe süllyesztett, sörrel töltött pohár, melynek széle nem emelkedik a felszín fölé, hogy kényelmes beleesést biztosítson a sörre pályázó csigáknak. Napközben stílusosan egy-egy söralátéttel fedem be a poharakat a heves párolgást elkerülendő, amiket estefelé eltávolítok.

Három példányt sikerült sörbe csalni az első éjszakán, aminek nagyon megörültem másnap reggel – ezek sem fognak már epret dézsmálni – , de ez csak a bemelegítés volt. A következő reggelen 12 egyed likvidálását nyugtáztam, a harmadik és negyedik napon mindössze két-két csiga esett csapdába.

Amit téglák, vödrök és egyebek alatt találok, azt a patakba dolbálom – nem szélnek, hanem víznek eresztem – , és ezzel csupán az a célom, hogy a sodorás messzire vigye tőlem és a megóvandó dolgoktól. Biológiai védekezésként alkalmazhatnék pingvinkacsát, de nem akarom boldogtalanná tenni a jószágot azzal, hogy ebben a kis kertben hamar elfogyna a táplálék. Nincs igény a háztartásban egy éhes, búskomor kacsára – még az is rákapna az eperre.

Néhány napon belül másodszor jutok arra, hogy jobban járok, ha nem hagyom magamat befolyásolni. Lehetnek jó ötletei másoknak is, de nem szabad lebecsülni a saját elképzelés hatékonyságát sem. Kész voltam éjszaka a csigák körmére nézni, amikor befutott a sörös módszer leírása, és ez eltántorított eredeti tervemtől. Fáradságos munkával lyukakat fúrtam a földbe, alkalmas méretű poharakat gyártottam műanyag palackokból, az asszonyt olcsó sörért küldtem. Többen is megmozdultunk azért, hogy követhessük a mások által kidolgozott eljárást csigák elejtésére.
Aztán ma, a csigák ellen indított hadművelet negyedik napjának estéjén más elfoglaltság miatt nem volt alkalmam időben eltávolítani a söralátéteket. Már bőven sötétben, lámpafénynél pótoltam a hiányosságot. Ahogy szedegetem lefele a fedeleket, gyanús fény csillant az eperlevelek között. Nyálkás, undorító csigatestekről visszaverődő fény volt ez. Eperindák közt tekergő, kígyószerűen hosszúra nyúlt, kapitális méretű meztelencsigák.
Nem ért váratlanul a jelenség, csupán felkészületlenül, ezért egy letört vesszővel noszogattam rá a csigákat az egyik söralátétre, onnan meg a legközelebbi söröspohárba. Talán az ötödiket pottyantom a sörbe, amikor azt látom, hogy egy korábban elkapott példány mászik kifele a pohárból. Rosszat sejtek. Rávilágítok egy másik csapdára, erre onnan is kifele igyekeznek. Mi pöcs van? Azért kentem be az ajánlás szerint étolajjal a pohár tetejének belsejét, hogy meggátoljam ezt a törekvést. Erre ezek vigyorogva másznak ki, és szökni próbálnak.
Komolyabb felkészültség kell ide. Visszatoloncolom a csigákat a poharakba, majd futás a csipeszért és egy rápattintható fedelű tejfölösdobozért. Mire visszatérek az eszközökkel, megint derékig kint vannak, de most már csipesszel szedem ki őket a sörből, és dobálom a dobozba mindet. Folytatódik a vadászat. Nem megy könnyen a felderítés, mert az eperlevelek árnyékot vetnek, és a sötétben megbújnak a kártevők. A rések között bejutó fény verődhet vissza a támadókról, ezért ide-oda mozgatva a lámpát pásztázom végig a területet.
A hadművelet kezdete óta ez az éjszakai vadászat hozta a legjobb eredményt. Majdnem annyit fogtam, mint a csapdás begyűjtések összesített eredménye: 17 példány hever terítéken, és ezek nem kisnövésű, csenevész egyedek, hanem jól megtermett, vaskos darabok.

Hol rejtőztek eddig? Nem voltak éhesek? Téli álmot aludtak? Más lehet a magyarázat. Az a gyanúm, hogy a most fogságba esettek eddig is garázdálkodtak az eperültetvényen. Ezekről a példányokról kiderült, hogy nem fulladnak bele a sörbe, és képesek kimászni a kelepcéből. A sörcsapdát wellness kellékként fogják fel, felüdülésként élik meg, jacuzziként használják. Vidáman élik életüket, végzik dolgukat. Csúsznak-másznak, lezabálják az epret, szaporodnak, sokasodnak, de most az éjszakai begyűjtés véget vet a jó világnak.

Tapasztalatokat összegezve, tanulságokat levonva az a véleményem, hogy a sörcsapdánál sokkal eredményesebb az éjszakai vadászat. Igazából nem éjszakai, mert nem ez a lényeg. Legyen sötét és hűvös, mert a meztelencsigák ilyenkor bújnak elő. Érdemes a vadászat előtt, késő délután megöntözni a területet, mert így estére kellemesen nedves környezet csábítja a betolakodókat, és megfigyelésem szerint nagyobb számban, nagyobb kedvvel hagyják el rejteküket. A begyűjtésükhöz szükséges kellékek: lámpa, fedeles edény, és ha nem puszta kézzel szedegetnéd, akkor csipesz vagy kesztyű. Sörre azért sincs szükség, mert az érett eper elegendő vonzerővel bír. Van még egy feltétele a sikeres vadászatnak. Ki kell menni hozzá a kertbe, ami szerintem kevésbé fárasztó a csapdák kivitelezésénél.